Gerilla Fly

Évnyitó

2012-01-01T19:28:00.000+01:00

Kellemes Karácsonyt!

2011-12-24T10:54:00.000+01:00

Másnapi csukák

2011-12-19T13:15:00.003+01:00

A hétvégén az Amígó-tóra esett a választás, ahova Béla barátom is elkísért. Előző nap viszont Béla megkért, hogy szereljem fel a botját és valami gyümölcs párlatról is említést tett.

Délután biciklire is pattantam és a zuhogó esőben elkerekeztem hozzá. A garázsban meg is kezdtük a pergető felszerelés összeállítását. A felszerelés lassan, de biztosan elkészült, velünk együtt. Segítségemért Béla meg is ajándékozott egy kis disznótorossal.

Miközben hazafelé suhantam az éj leple alatt egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fejem búbjával megérintettem a talajt. Hmmm… Gondoltam ennek a fele sem tréfa, így ebből a kényelmetlen pozíciómból egy szép vállon átfordulással ismét talpra állítottam magam. Mint ahogy ilyenkor történni szokott meglepően gyorsan újra a nyeregben voltam és folyatattam az utam, mintha mi sem történt volna. Igazából mire haza értem már el is felejtettem, hogy egy „kicsit” elcsúsztam. Otthon viszont a lámpafény rávilágított az igazságra. Tehát tetőtől-talpig sárosan, kezemben két szál szintén sáros kolbásszal és feltehetően ködösen bazsalygós fizimiskával állhattam teszetoszán az ajtóban, amit szerencsémre Ági mérhetetlen toleranciával tudott kezelni.

MÁSNAP pedig horgásztunk.

Itt

Első

Boomstick II-nek való

Gear

Béla

Morten Valeur megmutatja

2011-10-25T11:18:00.001+02:00

Kalandozás az ibolyán túl

2011-10-17T09:14:00.005+02:00

Boomsticks

Megszületett a Boomstick nagytestvére. Ezt a botot a legyező botok spektrumának ibolyántúli tartományába tudnám besorolni. Karakterében inkább egy feszes pergető, mint legyező. Már csak azért is, mert egy pergető blank-re épült. Egészen pontosan egy RBS 001P-re (240cm 10-28g). Megépítés előtt természetesen alaposan kiméregettem a bottestet.

Mérési adatok:

CCS szerint:

ERN: #16 (445g)

AA: 78° (extra-fast)

15° Power (Theowsky) szerint:

3,75°: 38g

15°: 205g

AFTMA: #12

Power faktor: 5,23 (extra-fast)

Az adatok alapján erősen gondolkodóba estem. -Biztos, hogy ezt akarom?-

Végső döntés meghozatalában az utolsó lökést az adta meg, hogy a SAGE végre közzé tette az új BASS II széria blank-jeinek adatait.

hossz zsinór segg (mm) spicc tömeg (g)

Bluegill 7’11” 230gr (#9) 9,1 1,8 48

Smallmouth 7’11” 290gr (#10) 9,8 1,8 51

Largemouth 7’11” 330gr (#11) 10,3 1,8 55

Peacock 7’11” 390gr (#12) 12,4 2,0 71

RBS 7’11” #12 10,4 1,8 76

Átmérők alapján az RBS egy Largemouth, tömeg tekintetében meg egy dagi Peacock. Természetesen ez a fajta összehasonlítás eléggé felületes, de racionálisan szemlélvén a világot nem hiszem, hogy olyan égbekiáltó eltérések lennének. Egyetlen durva eltérést csak az árban tapasztaltam.

Tehát döntöttem és belevágtam, már csak azért is, mert aki a mai világban nem BEVÁLLALÓS az nem is ember.

A gyűrűkiosztás adta magát és BASS II-sen valósult meg. Most viszont elvetettem a gumírozott parafa nyelet, mert igaz, hogy strapás de mocskos nehéz is. A színvilág pedig híven tükrözi a bot ibolyán”túli”ságát.

Miután elkészül a bot lehetőség nyílt egy kis MOI-olásra.

Nézzük.

Boomstick I

tag tömeg (g) hossz (m) súlypont (m) MOI (gm2)

2 16 1,26 0,5 48,1

1 141 1,26 0,26 22,8

157 2,46 70,9

Boomstick II
2 20 1,24 0,465 56,2

1 120 1,24 0,38 30,2

140 2,42 86,4

TFO Ticrx 9' #10

4 7 0.73 0,34 40,3

3 13 0,733 0,315 38

2 35 0,733 0,28 35,9

1 116 0,78 0,225 10,1

171 2,78 124,3

A Boomstick II, MOI értéke közel azonos egy 9’ #8-as SAGE TCX-ével (87,1). ;)

Balance

side A

side B

Stucni

Hayfork

ALPS

Az avató hal, ami mi más is lenne, mint egy BASS

RIADÓ

2011-10-01T18:30:00.001+02:00

Most kaptam a hírt, hogy a déli határvidéken szakadár gerilla csapatok tizedelik a légierő gépeit.

GUNCAM

Lackó és a balin

2011-09-18T20:30:00.005+02:00

Lackó megkért, hogy toljam fel a blog-ra hétvégi balinját. Én meg megkértem, hogy akkor írjon hozzá vakert. Kép feltolva, vaker letojva. Ilyenek ezek a mai fiatalok. Felháborító!

Persze, hogy ő fogta, de én dobtam be neki. :P

Kipipálós hétvége

2011-09-12T20:35:00.000+02:00

Pipatár

1. pipa

2. pipa

Lackó és a harcsa

2011-08-19T10:51:00.003+02:00

Idén már vagy 2-3 hónapja járom az éjszakát de még eddig csak egy aprócska harcsát sikerült fognom. Egyik ilyen sikertelen éjszaka utáni nap délutánján le is dőltem egy picit, mikor csörgött Béla barátom, hogy eleget húzta az igát a héten és kimenne pecázni egy kicsit. Fél óra és megyek érted, válaszoltam. Készülődés közben hazaérkezett Lackó is és látván, hogy mit csinálok, belém fojtva a szót egyből nekem szegezte a kérdést, hogy hova megyek. Megyünk pecázni, szóval öltözz te is. Beraktam a legyező cuccomat is, pedig jól tudtam, hogy nem kell majd elővennem, majd felvettük Bélát és kivágtattunk a vízpartra. Eleinte kapzsi módon főleg én dobáltam, ami két kis csukát eredményezett, majd átadtam a gyeplőt Lackónak. Meg is érkezet az első hala egy aprócska süllő személyében. Egyszer a Rapit eldobtam jó hosszan lefele, majd Lackó kezébe nyomtam a botot. Úgy mederközépen járhatott a csali, mikor beragadt a spicc.

-Valamit fogtam apa!

Lackó minden erejével próbálta tartani a halat és a bot majdnem kifordult a kezéből. -Ez jó menet lesz- Meg is kérdeztem, hogy segíthetek-e de határozott elutasítás volt a válasz. -Helyes, ez a te halad, küzdj meg érte úgy lesz az igazi- Lackó kitartóan kurblizott tovább. A hal fenék közelben maradt végig. Ekkor már gyanús volt a dolog és nemsoká meg is mutatta magát a márványos test.

-Ez egy harcsa Lackó!
-HARCSA?! Nem hiszem el! -Én se-

Majd sikeresen maga elé terelte a bajszost.

-Hú… itt elég magas a part, most mi legyen?

Nem habozok és lemászok a vízbe.

az igazi öröm

a hős és a fegyverhordozója

Végszónak csak Lackót idézném.
„Tele vagyok adrenalinnal, majd kiugrik a szívem. Ezt sose fogom elfelejteni.”

Én ennek örültem a legjobban.

Szabi

2011-07-21T21:12:00.004+02:00

Béke-táró (Parádsasvár)

Csajozós ótó

Irány a ... ?

Kutatás

Hegyilevegő és hatásai

Béke-táró örzője

Shuriken gombák

Én ezt kutattam

Bájvigyor jelzőrákkal

Parádi-Tarnát lakja

Tarnóca

Bolyki "cöc" Tomi

A gyerekbarát Master Guide

És a bizonyíték rá

Gubanc az esőben

Tetem

Retró sügi

Kitartás

Kékes

Én és a gyárekik

Politika

Tisza-tó

Kis-Tisza

Kis-Ördög

Kormik

Kálló

Lackó első pergetett hala

A második, amit még kettő követett

Na jóvan fiam, haggyá engem is pecálni

Legendák vizén

2011-05-31T14:13:00.011+02:00

Több éves tervezgetés után elérkezett a nap mikor eljutottam a Drávára. Ennek a „hosszú” hétvégének a történetét írom le most.

Csütörtök (2011.05.26.)

Reggel végre útnak indultam. 100km autókázás után megérkeztem Szarvasra, ahol Pubi barátom várt és átpakoltunk az ő keveset evős kocsijába. Mikor bekötöttem a biztonsági övemet, akkor tudatosult bennem, hogy ma meg fogom látni a Drávát. Nincs menekvés.
Elkezdtük hát a kilométerek falását és az ülepünk rojtolását. Szigetvár előtt felvettük a telefonos kapcsolatot a vendéglátónkkal, aki nem volt más, mint a sokak által ismert Márkus –mand- András.

Rövid egyeztetés után a Darányi-borókás melletti parkolót jelöltük meg találkozási pontnak. A parkolóban bot és kézrázogatás, majd megtámadtuk Barcs egyik bevásárlóközpontját, ahol betáraztunk, majd Vízvárig meg se álltunk. Megérkeztünk a szállásra, ahol egyből a vízig futottunk. Közel 15 méter után el is értük partot. Polárszemcsi fel és sasolás. Két balin laza korzózással üdvözölt is minket. Mondanom se kell, hogy nem kaptak, csak bambán követgették a legyeinket, így nem is erőltettük tovább a dolgot és inkább elfoglaltuk a szállást. Kipakolás után vízre tettünk egy kenut és beosontunk a közeli mellékágba, ágakba.

Jött Dali is a vizsla, aki állítólag embernek képzeli magát, és egyfajta sajátos nyelven beszél is.

A kenuból kiszállva egy domolykó paradicsom tárult elénk. Érdekes volt, hogy az itt lévő domik valahogy nem érdeklődnek a szárazlegyek iránt, viszont a nedvest annál inkább kedvelik. Egészen szürkületig caplattunk ezen a szép szakaszon, majd visszamentünk a táborba és hozzáfogtunk a szürkemarha pöri elkészítéséhez. Fejlámpás főzés ellenére elég jól sikerült az étek és pár sör és bor kíséretében el is fogyasztottuk, majd tele hassal és tompa fejjel nyugovóra tértünk.

Péntek (2011.05.27.)

Reggelre Dali egy jó vizslához híven szépen elmosogatta a bográcsot, amit ezúton is köszönök neki.

Reggel Andrásnak dolga akadt a Vízvárral szembeni erdőben így ő kirakott minket a kikötőnél, és amíg ő serényen rambózott egyet a dzsungelben mi szabadprogramként egyéni felfedezőútra indultunk a Pubival.

Először lefele indultunk meg egy oldalágban majd felfele.

Egyszer odaértünk egy első világháborús harckocsihoz hasonlító fekete lakóhajóhoz. Gondoltam magamban az ilyen helyeket szeretik a balinok és leálltam a nyakig fűben a parton és vártam. Talán 2 per telhetett el mikor megérkezett egy őrjáratozó jókora balin. Sajnos egy domis szárazlégy volt fent így ezzel nem tudtam kellően felhergelni. Gyors légycsere, majd vártam tovább. Ekkor visszajött megnézni Pubi, hogy miért maradtam le. Most már ketten vártuk, hogy a járőr megérkezzen. Természetes jött is. Szépen lassan bekúszott a képbe és már repültek is a legyek. Légy beesik, odafordul jön-jön, na, naa, naaa, Áááhhhh…. Nem hülye az se, így tovább bandukoltunk. Pubi bevettette magát egy bozótosba, mint felderítő, addig én hátra maradtam a botokkal. Egyszer egy indián füttyszó ütötte meg a fülemet, mire én felmarkoltam a botokat és követvén a nyomokat Pubi felé csörtettem, majd megláttam egy álló vizes sekély ág partján, ahol hevesen integetett. Odaérve mondja, hogy szép domikat látott a holtág tiszta vizében. Neki is látunk. Ott egy nagy –sziszegi Pubi-, de akkor már eldobtam a legyem. Szerencsére pont oda esett le a picike Bibio. Villanó fehér száj és már jött is kifele.

Pubi csalódottan bentebb lopódzik a holtágban, addig én maradok a helyemen, mikor megint megpillant valamit a sasszemű barátom. Atyám… itt van egy hatalmas valami. Ráfókuszál. Ez egy amúr. Eszelősen elkezdi dobálni, erre a jószág úgy dönt, hogy odébb áll. Pont felém jön. Csak állok mereven a parton, és szépen bekúszik elém. Botvéggel diszkréten megbököm, mire hatalmas iszapfelhőt kavarva kivágtázik az élő ágra. Reggel még igen hüvi volt ezért rendesen be voltam öltözve, viszont most már ezerrel sütött a nap. Szám kezdett keményen cserepesedni, így úgy döntöttünk, hogy irány a falu és az első kocsmába be is térünk.

A söreink elfogyasztása után visszatértünk a táborba, ahol vad légykötésbe fogtunk és vártuk Andrást, hogy szabaduljon a dzsungel fogságából.

Tájing

Melóban

Halk motorzúgással meg is érkeztek. András trendi alsónadrágban és hófehér testtel, míg Dali a szokások bundájában. Rövid szájtépés után ismét a kenuba vágódtunk és levezetésképp „üvegeztünk” egyet az oldalágban.

Peca után slambuc volt a tervezett menü de most nem akartunk fejlámpás főzést így hamarabb befejeztük a horgászatot. Kenuba szállás közben Dali izgalmában majdnem széttaposta András Winston Retroját, amiért büntiből úsznia kellett.

Kiérve nekifeszültünk a slambucnak. A füstöltszalonna kockázása közben fura érzésünk támadt Pubival. Erősödő szél, fekete fellegek, távolban villámok.

Igazából nem zavartattuk magunkat és folyattuk a főzést. A hagymapirítást egy kis zápor zavarta meg csak. Már felöntöttük vízzel a matyit és vártuk, hogy felfőjjön, mikor ismét elkezdett esni. Pubival esőkabátban álltunk a bogrács mellett. Vetettem a slambucra egy „kis” sót mikor elkezdett keményen kopogni. Ez jég. Főzés a házban folytat tovább. Bent megkóstoltam. Kérdi Pubi, hogy milyen. Hát sózni már nem kell, majd megkóstolta ő is és gyors krumpli pucolásba kezdett. Tele has, tompafej, alvás.

Szombat (2011.05.28.)

Ma már András is szabad volt, így egy nagyobb túrát csaptunk. Sajnos délelőtt végig esett. Az oldalág lassabb vizében bíztunk, így ott kezdtünk, majd a gyorsabb szakasz felé vettük az irányt.

Én kezeltem a motort. A gyors ág felé közeledve olyan érzésem támad, mintha egy földúton döcögnék, és éppen fel akarnék hajtani az autópályára. Felhajtottam és hamar fel is vettette velem a tempót a folyó. Egy kanyarhoz értünk mire én irányba fordítottam a félgázzal pöfögő mocit. De nem történ semmi, és szépen nyomott a sodrás a partnak. Vészesen közeledett egy bedőlt fa a kanyar külső ívén. Kezdem kellemetlenül érezni magam. Láttam András arcán is valami furcsát, de nem szólt semmit. Az én szemem meg csak kerekedett mikor az életösztöntől vezérelve csutkára húztam a motort, és teljesen kicsaptam. Na ekkor ment csak a rendes íven a csónak. Az eset után Pubi, akit húztunk a kenujával csak annyit mondott, hogy akasszatok le. Neparázzá! Ura vagyok a helyzetnek, nyugtattam kedves barátomat. Ezt követően olyan profin letettem a csónakot egy sziget csücskénél, hogy még a raftingos túravezető András is csak elismerően bólintott. Csücsökben peca, egy pár amúr slisszolás, kapás semmi, viszont rájöttem, hogy a sodrott előkém egy rakás szar. Átadtam Andrásnak a gyeplőt azért mégiscsak ő a csaszi ebben, majd megálltunk vízvári sólyázó előtti kavicspadon. Nagyon hívogatóan nézett ki és ki is másztam rá.

A kavicspad szélén rabolt is a balin. Pubi is megérkezett a kenuval és a tőlem fentebb ő is kiszállt. Elkezdődött a sepregetés. Egyszer mögöttünk jókora rablás. Pubi és én, mint a keselyűk egy másodperc alatt irányt váltottunk és már repültek is legyeink a rablás helyére. Lekéstük. Tovább söprögettünk. Pubi sikítás. Botja karikába.

A ganyé akasztott valamit.

- Mire?
- Klózer!

Azonnal legyet cserélek, közben Pubi csak tartja a jószágot a sodrásban és mondja, hogy elég furcsán húz, lehet kívülről akadt. Elém sodródik a balin és látom, hogy valóban a tarkójánál akadt a légy, ami rövid küzdelem után ki is akadt belőle. Vissza a csónakba és irány a lenti nagy kavicspad. Kikötés után csak állok és nézem a hatalmas vizet, ami félelmetes erővel suhan a kavicsok felett. Teljes a tanácstalanság egyszerűen nem tudom, hova dobjak, mit csináljak. Eleinte csak bambán csodálom a vizet. Lenyűgöző. Beállok a zátony csúcsánál. A lábam alól repülnek ki a kövek.

Elénézek zátony mellett és látom, hogy van benne egy kis törés, amin belül már nem rohan úgy a víz. Oda megyek. Tőlem nem messze mintha valami mozdult volna a lassabb sávban. Elkap a vadászösztön. Felkötök egy epoxy-mylar súlyozott babahalat. Ezt már tudom úgy is vezetni ebben a sodrásban, hogy nem dobja ki a víz. Óvatos léptekkel haladok lefele. Egyszer csak rablás ott, ahol az előbb látni véltem valamit. Megközelítem a helyet, hogy meg tudjam dobni. Várok. A cájg dobásra kész. Kinyom a sekélyre a balin, pulzus az egekben, megdobom.

Jó helyen esik be a légy a rablás mögött nem sokkal. Botot a hónom alá csapom és két kézzel tépem a legyet. A halálzónába érve felpúposodik a víz a légy mögött. Durr… Leveri, majd kipattan a légy. Dühből újra előrecsapom a kipattant legyet, ami egy hangrobbanás kíséretében le is szakad. Érzem hogy ez volt a nap hala. Nem csüggedek és tovább araszolok a zátony mellett. Le is érek a végébe. A többieket már nem látom. Ismét egy csalogató rablás látok lentebb. Most már 0,30-as tippet-et raktam fel és egy klózert, amit meg is nyírtam egy kicsit, hogy fincsibb legyen. Ismét rabol, megdobom, tépem a zsinórt, megüti, nem akad. Kész vagyok. Jön is értem András a csónakkal, és azt javasolja, hogy menjünk át a túloldalra, mivel én már igencsak átléptem a határt. Átérünk szemben lévő zátonyra. Egyik oldalon rohan víz a másikon szinte áll. A lassú ágban gyorsan fogok két pici domit, majd átmegyek a gyors oldalra. Csörög a telefonom. Pisti hív egy otthoni horgász barátom. Beszélgetés alatt elúszik előttem egy hatalmas márna, majd elvillog egy hasonló méretű paduc. Bóklászok a zátonyon, mikor szól András, hogy menjünk, mert az egyik fánál látott valamit. Megközelítjük a fát, aminek az egyik víz felé nyúló ágára fel van kampózva egy domolykó (fűnyírómadzag, lapólom, 6/0-ás haris horog).
A domolykót leakasztom, elengedem, a cájgot pedig jól elkobzom. Irány vissza a táborba. A Dráva reggel óta közel fél métert apadt, így ahol reggel simán eljöttünk a csónakkal ott most erősen kellett figyelni, hogy ne fogjunk feneket. A csónak orrából figyelem, csodálom a kavicsos medret. Kissé megkésve jelzek Andrásnak, hogy kapja fel a motort, mert jön a lapos, így hátranézve csak azt láttam, hogy a propeller égig veri a kavicsokat. Elnézek fentebb és látom, hogy ez a lapos bizony nem kicsi, így kipattanok a csónakból, és húzni kezdem a srácokat.

Visszaérve a táborba elpusztítunk pár páncélost, majd Pubival úgy döntünk, hogy sötétedésig üvegezünk még egy kicsit a domisban. Engem elkap a patak fíling és araszos domikra kezdek el finomkodni a bokás részeken. Egyszer hív András, hogy fogott egy jobb domit és fel kívánja áldozni a gasztronómia oltárán. Ám legyen. Kis idő múlva megpillantok egy Pubira hajazó alakot közeledni felém, akinek a kezében valami fura dolog volt. A mocsok. Egy gyönyörű domolykó.

Ezt a halat is feláldoztuk éjszaka.

Vasárnap (2011.05.29.)

Elérkezett az utolsó nap, ami pakolással és déli indulás után 440km autókázással telt el. Hazafelé úton pubival csendben ültünk de közben újra átéltünk az előző napokat.

Köszi András!

A Kék-Kálló ma

2010-12-11T16:50:00.000+01:00

Nooormális?!

2010-12-07T13:47:00.005+01:00

Ki korán kel aranyat lel, így reggel hatkor horgászni indultunk Pisti barátommal. A kocsiban zötyögve baljós képek tükröződtek vissza a még álmos szemeinken. Az út széli tócsák vize állapotváltozáson ment keresztül. Mondhatni be voltak fagyva. De mi tántoríthatatlanok voltunk és felvettük a jótékony szemellenzőinket. Meg is érkeztünk a célhoz vezető földúthoz, ami az előző napok esőzéseinek köszönhetően járhatatlan volt, így vízi járműveinket hátunkra vettük és gyalog vágtunk neki a másfél kilométeres útnak.

Megérkeztünk

Szemellenző ide vagy oda ez bizony be van fagyva. Vagyis nem teljesen, mert a tó közepén tanyázott egy népes szárcsa csapat, akik folyamatosan mozgásban tartották a víztükröt, így azon a részen nem tudott bereccsenni. Sok alternatíva nem lévén arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha már itt vagyunk, akkor csak be kéne mennünk oda. A jég nem volt vészesen vastag (6-8mm), ezért nekivágtunk a szárcsákig vezető közel 100-150 méteres útnak. Pisti botvéggel, míg én KŰ módon puszta kézzel törtem magam előtt a jeget.

Így-e

Fél óra után meg is érkeztünk a tisztásra és átvettünk a hatalmat a szárcsáktól. Egy félelmünk volt csak. Nehogy meglásson valaki minket, mert azonnal hívja a viccosztályt és jönnek értünk a muszáj dzsekivel. Rövid dobálás és jégdugó morzsolás után úgy döntöttem, hogy én inkább kimegyek. Félúton járhattam, mikor láttam, hogy Pisti erőteljesen birkózik valamivel. Na ne. Én már nem megyek vissza, és az ösvény is kezd visszafagyni. Ekkor Pisti kiemelt egy jókora fadarabot. Pfuuu. Ez megerősített és folytattam a kifelé vezető utamat. Kedves sporttársamra se kellett ám sokat várni és ő is megérkezett.

Jön má

Át is mentünk inkább a Keletire. Itt már nem kívánkoztunk a vízbe talán érthető okokból. Az egész napot négy apró csukával zártuk, amiből én nulla darabot fogtam.

wow

FINE

Máj littli pőkfli – egy lányos apa konceptlegye

2010-11-23T11:35:00.002+01:00

Konceptlégy lányos apáknak

Ha az ember szabadideje szűkül, keresi a kitörési pontokat. Esetemben ez úgy valósul meg olykor, hogy magammal viszem a légykötő szobába önjáró méretű lányomat, hadd kutakodjon, amíg én kötök valami sürgőset. Ilyen alkalmakkor hamar ki is szúrja a készletben az általam egyébként nem is nagyon használt nőies színű légykötő anyagokat.

Nem csak az agylövött apát, de a kisebb fiúgyermekeket is méltán nyűgözi le a szín- és formavilág

Gyerek kezébe csak szakálltalan horgot adjatok

Egy ilyen alkalmat követően fedeztem fel a szivárványos ő kicsi pónijának szőrei és a báktél kollekció egyes darabjainak színei közötti hasonlóságot. Különösen hasznos volt ez a felfedezés atekintetben, hogy az idei őszön folyton felszínre bukkanék bennem az a sejtés, hogyha az említett játékállat fejét leszabnám és egy jókora horogra illeszteném, hatékony felszíni csukázó valami válhatna belőle… Ezzel a konceptléggyel a családi béke is fennmaradhat, hovatovább egy későbbi súlyos bűncselekmény, az apagyilkosság árnya is szétfoszlik az amúgy is féregrágta társadalom feje fölül. Szóval megszületett az én kicsi csukalegyem.

My Little Pike Fly

Szerkesztő úr megjegyzése szerint punci volnék, mert ezt oridzsi MLP fiberből kellett volna produkálni, de ennek valójában nem a rettegés az oka, hanem az említett lószőrféleség minőségében mutatkozó hiányosságok, valamint tartózkodásom az élővizek műanyagos feltöltésével szemben.

Anyagok:

Partridge Tomszójer csukás horog 2-es méretben (így jó lehet balinra illetve kisbotos csukázásra is)

Holografikás szálak: ezüst színben testnek, ezüst és piros a szőrök alatt, szárnynak (vagy inkább faroknak)

Rózsaszín, narancs, sárga és sártrőz báktél, mint a légy fő alkotóeleme

Epoxi szemek.

A bekötés módja alapján a légy célzottan hanyattúszó, így a bokorugrót ezen a modellen nélkülöztem.

MárkA

Egy csukás nap képei

2010-11-03T09:02:00.005+01:00

A hajnali nap első sugarai

Hegyek, erdők, patakok? Nem. Ez egy más világ, amiben pont annyi szépség van.

Az első. Itt már látszik, hogy a fotoapparátom kezdi megadni magát.

Szieszta. Na ide kimászni egy kaland volt, visszamászni meg még nagyobb.

A nyerő hármas (mind becsapott kettőt)

Mozgóskép

Lapos fej

2010-10-28T21:22:00.000+02:00

Az ötletadó.

A tuti peca II.

2010-10-26T13:25:00.003+02:00

Hasznos tanácsok dzsungelpecához.

Épül a bojligyár – amennyiben ilyesmit tapasztalunk lakókörnyezetünkben, azonnal induljunk a lehető legeldugottabb helyre pecázni, hiszen a hatalmas mennyiségben piacra kerülő termék hatására feltehetőleg nemsokára minden hely foglalt lesz

Felszerelkezve – mint minden módszernél, esetünkben is fontos a megfelelő rákészülés (jelen esetben a felszerelés kiválasztásában a hagyományok domináltak)

Fűzfavillára támasztott, jövőbe mutató CTS Quartz - ha a parton már helyt ülő életmódú horgászok nyomaira bukkanunk, ne röstelljük használni a kiépült infrastruktúrát

A kispatakos peca kihívás – ha már sikerült megközelíteni a vizet és a hínárzat sem túl durva, egy, a patakszélességet 2-3x meghaladó bot választása sokat dobhat a küzdőszellemen

Melyik országban? – vigyázat, a dzsungelben könnyű eltévedni, mindenképpen ügyeljünk a pontos tájékozódásra

A zsákmány – ha minden részlet klappol, a fogás legvérmesebb reményeinekt is felülmúlhatja

Bónusz – olykor eltévedni is jó lehet, például olyan csodaföldre bukkanhatunk, ahol cseresznyét terem a ficcfa is…

MárkA

A tuti peca I.

2010-10-20T17:49:00.000+02:00

A dzsungelpeca alapjai.

Mint minden módszer esetében, itt is fontos a megfelelő felszerelés kiválasztása. A leírt tapasztalatok egyértelműen csámborgós műlegyes pecára vonatkoznak, ami nyilván nem zárja ki más módszerek esetén történő alkalmazásukat sem – ilyen esetben azonban a szerző előzetes hozzájárulása szükséges (amit minden esetben megtagadok).

Szóval az ember legjobb barátja a kutya, és bár nincs tökéletes átfedésben az emberi fajjal, mégis elmondható ez a cserkelő pecás és a kutya viszonyáról is. Egy jól megválasztott eb sokat segíthet a horgászat során.

Lássuk tehát:

Ha sűrű, nehezen gázolható részhez érünk, küldjük előre a kutyát felderíteni

Cserébe a szenvedésekért, ha kiérünk a partra, bohókás viselkedésével szórakoztat

Figyeli a vizet (de kár, hogy nem úszózunk, oktatás után simán lehetne hangos kapásjelző is)

Amíg a pecás figyelme fokozatosan lanyhul, a kutya töretlen lelkesedéssel jelzi a rablásokat

Ha végre bedobunk, nézi a behúzást balról

És szívesen szól akkor is, ha mindeközben a lábunk előtt mozog a hal

Legeredményesebben azonban gázlás közben tud segíteni: akár több tucat horgászt is képes egyetlen kutya megmenteni az összenyálkázódás rémétől

Ha mégis fogunk, ő annak is örül. Ráadásul elvégzi a zsákmány minőségellenőrzését is

MárkA

Expedíció

2010-10-05T12:53:00.004+02:00

A hétvégén Lackó fiam szakmai előmenetele érdekében egy ásványkutató expedíción vettünk részt. Első helyszín egy Miskolc határában lévő kőbánya volt. Itt kalcit vadászat volt a program.

A bánya

Lackó és anya, kutatásilag

Kalcit mező

Majd délután átmentünk Sajólászlófalvára, ahol a fosszíliák voltak terítéken. Én úgy terveztem, hogy a délelőtti programon aktívan részt veszek, majd a második helyszínről lelépek és átmegyek Lillafüredre, ahol természetesen horgászom egyet. Sajnos a délelőtti kutatás kissé elhúzódott és elég későn értünk át Sajólászlófalvára, így volt egy olyan érzésem, hogy a mai napon már nem lesz peca. Megérkezve a faluba egy különös földrajzi képződményt pillantottam meg, ami nem volt más, mint egy kis patak. Oda is siettem és lepillantottam a hídjáról. A gyors szemle alatt egy riadt domolykón kívül mást nem láttam. Gondoltam ez nem lesz az igazi. Szerencsére az egyik patak melletti házikónál pont kint találtam a helyi információs gurut Gugli Pestát, akivel fel is vettem a kerítésen átívelő WIFI kapcsolatot. Elsőnek azt tudakoltam meg, hogyan tudok átjutni Lillafüredre. Sajnos a kapott útvonaltervben rengeteg volt a check point, ami az eltévedés lehetőségének valószínűségét nagyban megnövelte és az időm is kevés volt, ezért elvetettem a dolgot. Majd a helyi patakról (Nyögő-patak) kértem bővebb információt, hátha. A kapott válaszokból megtudtam, hogy nem csak időszakos a vízfolyás és hogy van benne domolykó rendesen. Ezen információk birtokában a helyi patakot választottam. Felszerszámoztam a Feathertlight-omat és lementem a patak partjára. Nagyon közhelyesen indult a történet, azaz első dobásra fogtam is egy 25-ös domolykót. Ilyen gyorsan fogni többnyire rossz ómen, ennek ellenére sorra jöttek a halak. Szinte nem volt olyan hely, ahol ne lett volna akció. Hatalmas kontraszt volt az aprócska vízben kapó domolykók látványa és igazán élveztem a dolgot. Gyorsan repült így az idő és egyre fentebb találtam magam a patakon. Csak a telefonom csörgése zökkentett ki. Feleségem hívott, hogy vége a kutatásnak és mehetünk haza. A végén megpróbáltam még Lackóval is fogatni egy domolykót de ez már nem sikerült.

Együtt a Nyögőn

Nagy a nyomás rajtam

Kocsihoz visszafele ballagva a most is aktív Gugli Pesta megkérdezte, hogy fogtam-e. El is újságoltam neki, hogy nagyon jót horgásztam és fogtam vagy 20-25 domit.

Erre ő: És hol vannak a halak?
Erre én: Hát a vízben.

Erre ő csak elmorzsolt egy mosolyt a szája sarkában. ;-)

Ez egy gyönyörű éjszaka volt

2010-09-28T10:27:00.001+02:00

Hát az úgy volt…

Idei első

Haricsók

De jó is volt.

Hármason - Reload

2010-09-22T11:06:00.000+02:00

Legutóbb erősen megcsapott a Hármas-Körös szele, így ismét meglovagoltuk. Munka végeztével egyből kocsiba vágtam magam és irány Szarvas. Pubi már otthon várt az előre felfújt csónakkal, amit gyorsan a tetőcsomagtartóra dobtunk és már indultunk is a vízpartra. Szürkület előtt már kint is voltunk. A vasúti hídnál egy öreg meg is jegyezte, hogy jókor jöttünk, mert holnap egybenyitják a duzzasztót és, akkor aztán nuku peca. Készülődés közben több rablást is hallottunk, amitől egyre gyorsabban teltek a másodpercek. Hamar vízre is szálltunk. A víz elég zavarosnak tűnt és mintha gyorsabb is lett volna. De sebaj mert él. Úgy terveztük, hogy felevezünk a holtág befolyó felé, és onnan csorgunk lefele. Evezés közben furcsa érzésünk támadt. A vizet nézve mentünk, mint a golyó, ám ha a partra néztünk, akkor szinte álltunk. Hamar rájöttünk, hogy ha felküzdjük magunkat a befolyóig, akkor már jók vagyunk. Vettünk egy nagylevegőt és nekifeszültünk a sodrásnak. Egy igen kemény részhajrával át is értünk a túloldalra éppen a holtág torkolatához. Gyorsan le is engedtem a csónak orránál egy B30-as téglát, ami éppen, hogy csak megtartott minket. Pfúú.. Kezdődhet a peca. Sajnos a tiszta égboltnak és a teliholdnak köszönhetően szinte nappali világosság volt az éjszakában. Ennek ellenére a kifolyónál zajlott az élet. Rablások, jókora tolások, osonó vidra, légyre vadászó denevér, huhogó baglyok, horkantó őzek, minden, ami kell. Vagyis valami hiányzott. Hamar rájöttünk mi is, hát a kapás. Az erős sodrás túl hamar belekapott a zsinórjainkba és nem lehetett jó tempóban vezetni a legyet és az a fránya hold is beragyogta a bokrok tövét. Talán itt lehet a gond. Viszont a Hármas-Körösnek van egy jótékony tulajdonsága, hogy kelet-nyugati irányba folyik, így az egyik oldala mindig árnyékos. Persze a befolyó a világos oldalban van. Ismét felszívtuk magunkat és átvergődtünk az árnyékos oldalra. Át is értünk. Eddig minden rendben is volna. Viszont jött az újabb felismerés, hogy bizony a sodorvonal is abban az oldalban van. Ezért a partszélbe kidobott légy úgy repesztett kifele, mint egy gyorsvonat. Mondtam is pubinak, hogy ez így nem lesz jó és inkább menjünk vissza a világos, ám de lassú oldalba. Vissza is mentünk. Persze a kapás az csak nem akart jönni. El is értünk a végső pontig, ami a vasúti híd alatti kövezés volt. Innen már csak hazafelé vezethet az utunk. Egyik jól sikerül dobásom a kövezésen landolt és szépen be is akadt. Mivel beszakítani nem akartam az új muddler-emet, -amit egy óráig biztos farigcsáltam- kimentünk érte. A kövezés szélén leengedtem a téglát és a legyet kiszabadítottam. Ekkor közös megegyezéssel úgy döntöttünk Pubival, hogy ennyi elég is lesz máról. Tégla fel és irány a túlpart. Mondom tégla fel. De nem jött az istenadta. Hát jó kicsi Hármas, legyen a tiéd. Bicska elő és már suhantunk is kifelé.

Pár vízrajzi adat az előző és a mostani alkalomról.

18.-án, vízállás: 446cm, vízhozam: 65m3/s
22.-én, vízállás: 413cm, vízhozam: 164m3/s

Kiértékelve:
A Hármas-Körös 18.-áról 22.-ére 33cm-t apadt a vízhozam viszont a 2,5 szeresére nőtt.

Nincs rívás. Ez egy jó peca volt.

Hármason

2010-09-18T20:39:00.000+02:00

Régen terveztük Pubi barátommal, hogy kimegyünk egyszer a Hármas-Körösre csónakkal. Most hétvégén érkezett el a napja. Szombat délután bepakoltunk a srácokkal és nagy reményekkel nekivágtunk az útnak. Szarvas határában hívtam Pubit, aki zilált hangon közölte, hogy ő már a kompnál van és félig fel is fújta a csónakot. Hurrá! A komphoz érve egy félmeztelen indiánt pillantottam meg, aki habos háttal küzdött egy sárga gumidarab fölött. Pubi volt az. Láttam, hogy itt segítségre lesz szükség. A pumpa csatlakozóját gyorsan meghekkeltem, így annak hatásfoka mindjárt 50-ről 100-ra ugrott. Ennek ellenére volt még mit taposni a csónakba. Szerencsére egyszerre készült el mind a két csapat csónakja. Jöhetett a vízre rakás, bepakolás. Pubi elővette a villanymotort és megpróbálta felrögzíteni a csónakunk végébe. Ekkor tudatosul benne, hogy bizony a motor rögzítő csavarjai úgy be vannak rohadva, hogy meg se moccantak. Ekkor illedelmesen megkértük a másik csónak legénységét, hogy húzzanak fel minket, aztán mi majd csak csorgunk lefele. Bele is mentek és útnak indultunk. Felfele úton Pubi nem bírt magával és menet közben dobott párat. Három balin rá is startolt a gyorsan suhanó legyére. Van itt hal, kérem szépen. Könyveltem el magamban és már alig vártam, hogy felérjünk a végállomáshoz. Még világosban felértünk a cél szakaszra ezért egy holtába be is mentünk csukahergelési szándékkal. Két apró jószágon kívül mást nem sikerült felhergelni. Időközben el is érkezett a szürkület. Megvacsoráztunk, majd elindultunk az élő ágra. Rögzítő súlyuk nem lévén beálltunk a folyó egyik oldalára és lassú csorgásba kezdtünk, közben pedig az eső is eleredt. Szorgalmasan kezdtem dobálni a bokrok alját, míg Pubi terelgette a csónakot. Első jelentkező csak egy jókora mellévágással jelezte, hogy ébresztő. Nemsoká megérkezett az első hal is. Kidobtam a poppert a part tövébe, majd eligazgattam a csónak aljában tekergőző zsinórom mikor rablás hallottunk a legyem felől. Gyors akasztás után éreztem, hogy meg van. Dagadt is a májam rendesen. Pubi meg is jegyezte, hogy a többieknek is csorogni kellene az a tuti. Fel is hívtam őket, gondoltam megkérdem , mi a helyzet, majd unott hangon benyögöm, hogy én már fogtam egyet. Ekkor jött a letaglózó válasz a vonal másik végéről. Négy balin, két harcsa és mind 1 helyről. Nesze neked csorgás. Nekünk meg még súlyunk sincs. Sebaj, peca folytat tovább. Csorgás során felváltva dobáltunk Pubival. A következő akció Pubinak volt. Ismét egy balin dead drift-elve. Pontosabban egy szabadon sodródó muddlert szívott le úgy, hogy fogalmunk se volt, hogy hal van a zsinór végén. Sajnos egyre jobban esett az eső és már kezdtem feladni a felszín borzolását. Mondtam Pubinak, most dobáljon ő. Első dobásra le is verte neki egy balin. Ettől újra reményt kaptam és lecseréltem a poppert egy felszín alá bújó szrtímerre. Sajnos a továbbiakban már nem történ semmi, csupán annyi hogy a közel 3-4 óra alatt lecsorogtunk a kompig. Motor nem lévén kénytelenek voltunk kiszállni és megvárni a többieket, akik az éjszaka során tovább növelték a trófeáik számát. Hazafelé úton végig azon járt az agyam, mit kellett volna másképp csinálnom. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért volt ennyivel eredményesebb a pergetés. Egy biztos a Hármas-Körös hordani fog még a hátán. Ámen.

Hármas

Pubi

Hajóvonták

Boomstick 88 vs. Balinvadász

Beesőre

100% dead drift

Huss

Az utolsó

Téves kapcsolás

2010-09-13T19:57:00.001+02:00

Vége a nyárnak, hűlnek a vizek, ilyenkor el szokott kapni a csukaláz. Ez most se történt másként. Ilyenkor előjönnek az örök dilemmák Milyen előke? Milyen kapocs? És minden más, ami még tökéletesebbé tehetné az egyik kedvenc halam horgászatát.

Be is szereztem egy képről ígéretesnek tűnő kapcsot.

Mustad Fly Snap Hooks

Első pillantásra elég filigránnak találtam a drótot, amiből hajtották. A mérete viszont jónak tűnt.

Teszt:

Kicsit babra a légycsere de a mérete szimpi.

Snap hook vs. TMC811s 2/0

Sajnos gyenge a drága. Egészen 3,4kg-os terhelésig tartja magát, majd felveszi a lenti formát.

Ez most nem jött be. :(

Boomstick 88

2010-09-10T11:01:00.006+02:00

Előzmények:
Horgászataim többsége, akkor érek rá alapon, éjszaka történik. Eleinte egy Rainshadow RX8 9’ #8-as bottal horgásztam. Igen jól működött de a nagyobb légellenállású felszíni legyeimmel nem igazán működött ezért beszereztem egy TFO Ticrx 9’ #10-es botot. Ezzel már nem volt gond. Szinte bármit könnyedén eldobtam vele. Viszont azt vettem észre, hogy nem vagyok vele olyan eredményes. A #10-es zsinór sokszor túl nagyot ütött a vízen. Ekkor finomítás jeligével váltottam egy Airflo Streamtec XT 10’ #6-os botra és apróbb legyekre, finomabb előkére. Ezt se éreztem az igazinak és sajnos meg is roppant az első tagja egy szétszedés alkalmával. De ekkor már elcseréltem a #8-as botomat a legendás 3 részes 8’ #5-ös CTS Quartz-ra, így valamit ki kellett találnom. Ekkoriban építettem Pubi barátomnak egy 8’6” #7-es botot, ami egy Batson pergető blankből készült. Igen csak megfogott a rövidségéből és akciójából adódó sprődsége. Úgy éreztem, hogy valami hasonló lenne az igazi. Elkezdődött az agyalás. Régen izgatta a fantáziámat a SAGE BASS és a hozzá hasonló botok világa.

https://www.flyfishingoutfitters.com/p/p.aspx?mlid=2506
http://www.flyfishohio.com/Bass_Rod_Review.htm

Ezeknek a botoknak a lényege a rövidségükben van, ami miatt gyorsan, pontosan lehet velük dolgozni. Szeretik a nagy légellenállású legyeket.
Igen. Ilyen kell nekem.

Blank:
Sajnos ezeket a blank-eket nem lehet beszerezni. Kész bot meg számomra elérhetetlen.
Ekkor találtam rá egy senkinek nem kellő kifutó szériás blank-re, amit ráadásul fél áron vesztegettek. Ez egy, két részes Rainshadow RX7 8’6” #7-es blank volt. Ebből csak vágtam alul felül 7,5-7,5 centit és mindjárt 8’ lett.

Nyél:
Sima parafa nyelek az én kezemben hamar leamortizálódnak. Így gumírozott zúzalék parafa mellett döntöttem. Ha már ezt döntöttem, akkor legyen Loop féle X-Grip. Első lépésben összeragasztottam a korongokat, majd a nyél két végére a végleges méretnek megfelelő hatszögletű öntapadós papírt ragasztottam. Ezután csiszolópapír az asztalra és jöhetett a sutu-sutu.

Gyűrűk:
Régen ki akartam már próbálni a betétes legyes gyűrűket. Itt a jó alkalom. Ennek a botnak már úgyse sok köze van a tradíciókhoz. Első félelmem az volt, hogy túl nehezek ezek a gyűrűk.

http://blog.harperflyrods.com/2010/03/09/choice-of-tip-tops-for-fly-rods.aspx

És nem. Sőt. Egy betétes tip fele olyan nehéz, mint egy standard acél kígyó. Ki gondolta volna.

El is dőlt a kérdés.

Tip: Fuji BMOT 6 (2,2mm)
Futók: Fuji BOG (6, 7, 8, 10)
Keverők: Fuji BNOG (12, 16)

Méretsor.
Tip (6)-6-6-6-6-7-8-10-12-16

Kopaszon

Gyűrűkiosztás:
Fuji gyűrűknek Fuji kiosztás dukál. Mivel legyező botra való kiosztást nem ad meg a Fuji egy 8’ hosszú casting bot kiosztását nyújtottam ki arányaiban. Tökéletes lett.

11,9 – 25 - 39,3 - 55,9 – 75 - 95,2 - 116,6 - 140,4 - 170,2

Cérna:
Gudebrod NCP 0326 (Scarlet) A size.

A kész bot CCS adatai:
ERN: 8,5
AA: 60

Tehát egy medium akciós #8-as lett.

Aki felavatta (Na jó előtte becsúszott két domi is.)

Konklúzió:

-lehetne gyorsabb

-a nyél kicsit szokatlan, de dögi (8 óra peca után egy vízhólyag)
-gyűrűsor jól vizsgázott

Egy igazi all-rounder.

Az én napom

2010-09-05T11:34:00.001+02:00

Dél körül felhívott Kacsa barátom és egy pecára invitált, amire nem mondtam nemet. A horgászat eleje igazán nyögvenyelősre sikeredett. Rengeteg gubanc, leakadás, szentségelés. Mondtam is Kacsának, hogy ez nem az én napom. Majd pihenésképpen egy kevésbé zaklatottabb, nyugisabb szakasz felé vettük az irányt. Eleinte a túlparti nádas szélét kezdem dobálni. Lassan haladtam felfelé, mikor a lábam előtt megpillantottam egy szép jászt. Természetesen ő is engem és szépen elmerült a hínársávok rengetegében. Elnéztem fentebb a saját oldalamon. Apró gyűrűzések hullámzások jelezték, hogy fentebb is van élet. Eldobtam egy hosszút felfelé a saját oldalamon. A géntorzult hangyámat le is szippantotta valami. Akasztás után komoly táncba kezdett a jószág. Sikerült magamhoz terelni a hínárosban. Egy gyönyörű jász volt.

Nemsoká meg lett a társa is.

Ettől a két gyönyörűségtől teljesen elteltem és úgy döntöttem, hogy most már a csukák nyomába eredek. A Boomstick 88-as egy igen jó kis mindenes botnak bizonyult eddig így csak egy drótelőke került az előke végére és már kezdhettem is. Egy villanó-kiflit leszámítva semmi több nem történt a továbbiakban. Időközben eljött a szürkület és fel is hagytam a csukakergetéssel. Most jöhetnek az éjszakai témák. Fel is raktam egy Buci EP-t. Szürkületben nem volt rá jelentkező. Már teljesen besötétedett, mikor egyre több helyen lehetett rablásokat hallani. Egyik bokor előtt elhúzva Bucit egy apró kopit éreztem, ami egy tizedmásodperc után egy dühös odaverésben teljesedett ki.

Az eredmény

Ezután lekerült a Buci és egy popper vette át a helyét. Ismét csak egy bokor előtt találta magát a legyem. Apró húzásokkal vezettem, mikor egyszer csak minden húzás után egy apró buffanást lehetett hallani. A kishari nem volt igazán ügyes, vagyis inkább mérges-éhes. Így partig kísérte a poppert majd elslisszolt. Ezután így tettünk mi is. Szerencsére nem lett igazam és ez mégis csak az én napom volt.

III. Fish-Fantom Kűlegyes Kupa (2010)

2010-07-12T13:26:00.004+02:00

Kűlegyes hétvége

Péntek délben már nagyon vártam, hogy végre elszabaduljak a munkahelyről és nekivághassunk Csongi haverral és Fecóval a nem túl hosszú, de annál jókedvűbb útnak, melynek végállomása a Keleti-főcsatorna partján lévő KŰ-szálló volt.

Tulajdonképpen a készülődés még előző nap elkezdődött. A péntek esti vacsorához csütörtökön készítettük elő az afrikai harikat. Pucolás, fűszerezés, ami nagyon egyszerű volt: rozmaring, kakukkfű, petrezselyem zöld és nem kevés só.

Szóval 3 óra körül értünk a szállásra. A helyi arcok már nagyon vártak minket (is). Benyus is befutott, aki az egyik kulcsember volt… ugyanis ő hozta a füstölőt. Amíg a halak izzadtak, füstölődtek, értek, nemesedtek a szerkezetben Bánáti Józsi tartott egy igazán tartalmas és hasznos dobásoktatást az érdeklődőknek. Nemcsak azért volt nagyon hasznos az oktatás, mert rájöhettünk, hogy mi a túróért nem úgy és olyan szűken alakul a loop ahogy szeretnénk, hanem azért is, mert számtalan botot lehetett próbálgatni. Józsi mindenkivel külön foglalkozott, akár többször is. A vége felé a prezentációs és trükkös dobások voltak terítéken… órákat magyarázott Józsi, nekem nem lett volna türelmem. A halak is kész lettek, szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy jobb lett, mint azt előre sejteni véltük. Ezután hajnalig tartó élőzene, móka-kacagás következett, Benyus részben ennek köszönheti hatalmas balinját. :)

Reggel felkászálódás, összekészülés és indulás a Kállóhoz. Én Csorbai Balázzsal mentem, szóval csak azt tudom, ami velünk történt.

8 után kezdünk horgászni. A halak nagyon aktívak voltak körülbelül délig. Mindketten nedveseztünk…főleg. A megfelelő technika volt a bokor mögé jól odacsapott, majd mozdulatlanul sodródni hagyott légy. Ha nem volt érdeklődő ez addig ismétlődött, míg valamelyik jószág végül kijött a sodrából és felnyúlt a légyért. Persze legtöbbször félúton, egy kis vízpúpozódás után meggondolták magukat a halak… sokszor szűrődött át a bokrokon Balázs felől egy-egy felszisszenés.

Fontos volt még, hogy nagyon csendben kellett megközelíteni a helyet és a saját oldalt is megdobálni, hat halamból kettőt fogtam így. Délután már sokkal nehezebb volt halat fogni, pedig nagyon mozogtak. Rengeteg volt a szedés a vízre hajló sásban, de kapást kicsikarni elég reménytelennek tűnt. Idegesítő, amikor egy-egy kiló feletti jószág szemmel láthatóan 1-2 méteres sávban 20 másodpercenként aktívkodik és nem reagál a légyre, néha egy-egy feljött megnézni mi esett vízbe, de ezek kivétel nélkül meggondolták utána magukat. Na nem ragozom, rendkívül jó peca ez. Aki sok hatalmas, de nehezen fogható halra vágyik, az jöjjön a Kállóra ;) Az első három helyezett 26 db halat fogott, ebből asszem 22 volt domi körülbelül 36-38 centis átlaggal, ilyen nem sok vízen van, úgy gondolom.

Az esti vacsora teljes mértékben visszapótolta a nap során elveszített tartalékokat, a Bihari Western Bab (hmmm micsoda fúzió) csuda kaja. ;)

Este még egy szolid beszélgetés, légymustra volt, de hamar feladtuk, ez azt hiszem érthető.

Köszönöm Katkáéknak a szervezést, Józsinak az okítást, Benyusnak a füstölőt, Csongibának hogy elvitt és nem legyes létére ily tevékenyen részt vett a szervezősdiben, és mindenkinek aki eljött.

Jha…. Sanya a KŰember! Nemcsak azért, mert ő nyert, hanem, mert egy dögnehéz Pflugi szettel tolta végig a napot, amitől aztán estére az alkarja is KŰvé vált.

Jau volt!

(pubi)

A dobogósok.

Első helyezett:
Galajda Sándor (A KŰ ember)
51 pont
382cm
10db halacs
38,2cm-es átlag
legnagyobb hal: 49cm

Második helyezett:
Csorbai Balázs
57,5 pont
357cm
10db halacs
35,7cm-es átlag
legnagyobb hal: 46cm

Harmadik helyezett:
Orcsik Tibor
88,5 pont
217cm
6db halacs
36,1cm-es átlag
legnagyobb hal: 41cm

A verseny legnagyobb halát Munkácsy László fogta. (56cm)

Képekben.

Instruálás

Józsi bemutatja az úgynevezett "Under Reel Loop"-ot

Kacsa nem figyel

Látod ott azt a turul madarat?

Valami rémlik

Na azt most jól homlokon csűröm egy rézfejessel

Én?

Tarhálás

Pubi, mint halőr

Dzsááááá

Benyus a füstmester

Guantánamo ehhez képest...

Mi a sz... ez?

Te ez egész jaó

A KŰember pengetni is tud

Truti kész van

Slow hand Sanyi

Durvi

Pihi

Hattyú Úr befut

Míg a többiek a verseny hevében égnek

Egy kismedve követ

KŰk

És igen létezik a KŰember

Eti csúcstámadásra készül

A Matterhornburg északi falán

Túl közel mászott a holdhoz

VÉGE

Kállói kalandok

2010-06-24T13:15:00.000+02:00

Valójában alapjában sose vágytam én az Alföldre, ha szabadon választott úti cél került szóba.

Ahova igazán vágyom (Schwarza, Ausztria, Keleti-Alpok)

Legalábbis, ha mégis, biztos sosem neveztem volna meg a térképeken, fényképeken zsinóregyenesen futó alföldi csatornásított folyók egyikét sem – egy Körös vagy Tisza mindigis izgatott persze. Igaz, itt a déli tespedésben is kedvenc vizeim közé tartozik a hasonlóan elfaragott Feketevíz, nade azt meg ismerem…

Viszont ha már úgyis Hortobágyra vitt a hivatalos út és otthonról is sikerült lecsúsznom egy plusz napot, engedtem Katka és Pubi csábításának, akik régóta állították, forróbban eszik keleten a kását, mint ahogy az tőlünk látszik.

Szóval egy nyáreleji napon megérkeztem a Kállóra. És azonnal tetszett.

A látványtól könnybe lábad a szem…

Igaz, a meder egyenes, de a partján sorban fák és bokrok (meglepően kevés tájidegen szarsággal, ami külön nagy örömöt jelentett).

Mondjuk a part szó elég nehezen megfogható fogalom volt számomra, mert a kirándulás az országos nagy árvizek idején esett, ami itt is éreztette hatását, szóval a víz sok helyen erősen kilépett a kisvízi mederből. Általában el lehetett gázolni a normális meder széléig, ahonnan jól megcélozhatóak voltak a bokrok és fák alatt rajcsúrozó balincsapatok. Egy alkalommal ugyan ezt a beközelítést is megfejeltem egy plusz lépéssel – ezt azonban sietős visszatopogás követte, csodák csodájára merülés mentesen.

Valahol ott a part is (A Kálló és a Berettyó összefolyása)

Szóval pecázgattunk is, meg volt nálunk egy jó csokor mindenféle kipróbálni való bot, aminek persze jó részét elfelejtettük kölcsönös megrázogatásban részesíteni (de így legalább lesz ok későbbi találkákra is).

Az esett halak között ha jól tudom Herr Masztergájd Lokális Katka magáénak tudhatott egy növendék domit is, amúgy az ivarérési küszöböt alulról szagolgató balinok vitték a prímet.

Egy klasszikus harmincas szárnya

A legszebb kivételt mindezek alól Herr Bokorbansunnyogó Pubi (másnéven I. Anagrammasztikus Bokor Strici) méretes nagyvízi bajingója jelentett. Ennek megtörténtekor én már nem voltam jelen, így ismerve a képszerkesztő programok lehetőségeit, ezt hiszem is, meg nem is (fenntartva a rosszmájúság lehetőségét, főképp, hogy sikerült megfigyelnem fent nevezett személy szakszerű és hatékony beközelítési, légytálalási és fárasztási technikáit)

Az ember, akinek hajánál csak zsinórja száll szebben

Katka és az érdekesen hajladozó Szabja

Hajnali nekiveselkedés

Tájjellegű halászat

Jó nap volt skacok, köszi szépen!

mand

Balcsy

2010-06-15T12:00:00.000+02:00

Ellenfényben

Támadás

Bent

Ploccs

Első

Gájdokok

Húz

Terelés

Második

Ezüst fej

Vihar

2010-05-14T08:35:00.001+02:00

Húha

Ez jön

Hú de jön

Na én megyek

Felettem

Szikrázik

Bajingók

2010-05-07T20:42:00.001+02:00

Back cast

Karc

közönséges tarka kérész (Ephemera vulgata L.)

Ő is

Nappal

Éjszaka

36

2010-05-07T20:33:00.000+02:00

Köszi Anya!

Köszi Lackó!

BOX

2010-04-25T19:55:00.004+02:00

1. menet

Ott vannak

Pubi nem rest

Talált

Landing

Süllyedt

Az első menet nélkülem folytatódott egy botvég - első keverő távolságot kitöltő balinnal (76cm).

A balinvadásznak elkeresztelt bot első napján nem is olyan rossz. ;)

Grat. Pubi!

2. menet

Man In White

Felütve

Pubinak!

2010-04-20T09:46:00.001+02:00

A Balinvadász

Tess

Kötő szekreter

2010-04-15T23:52:00.000+02:00

Van kupi

Nincs kupi

2010 Eagle Claw Featherlight 8' #5/6, CCS gyorsteszt

2010-01-31T14:51:00.007+01:00

Kicsit más, mint a többi.

Az üveg

Teljes töltés! ERN=6,8 (133g)

Gyors? AA=75

Tesztgörbe, másképp

Parabolic?

Sárga: bot

Kék: parabola

A bot egész jól közelít a parabolához!

Nagyot nem hazudtak.

További infó:

The Fiberglass Flyrodders

fiberglass-fly-rods wiki

Eagle Claw

A jégmezők lovagjai.

2009-12-18T20:30:00.001+01:00

Ejj! De jaó kis pompa! Mondjuk kicsit, fúhatna gyorsabban is.

Ösvény a jégmezőn.

The Last Ninja

E meg, hogy kerül ide?

Juhhúúú!

2009-11-28T15:48:00.005+01:00

A három vad-keleti mesterlövész, „Little Duck” és apósa „Old Schreiner Hand” valamint jómagam kilovagolni készült a város határába, hogy a törvényen kívüliek nyomába eredjen. Reggel a Sheriff „Zsolti Is The Frog” irodája előtt találkoztunk. A városból kiérve felszerszámoztuk az öt lovas fogatunkat és útnak eredtünk.

Utunk során sajnos találkoztunk is pár törvényen kívülivel, akik meglátván a három mesterlövészt nyomban sápadt arcúvá lettek, mert jól tudták, hogy a tilosban járnak és pár apró 700 fogút is rejtegetnek. Little Duck viszont mindőjüket a törvényes útra terelte és az apróságokat is kiszabadította. Munkánk végeztével magunk is a sokfogúak nyomába eredtünk.

Cselt-cselre halmoztunk de nem sok eredménnyel. Csendesen ereszkedtünk le a bihari préri vadvizén, lovaink elégedetten poroszkáltak, kékes gőzt eregetve. Az ötös fogaton kedélyes nyugalom honolt, mindenki elégedetten szemlélte a környezetet, vidám adomázással ütve el az egyhangú perceket, apró izgalmat, csak az okozott, hogy az öreggel néha-néha összeakasztottuk fegyvereinket. Hosszú már-már unalmas napnak néztük elébe gondoltam, s Little Duckkal kimondatlanul is ugyanabban reménykedtünk: Adj jó Uram, egy termetes 700 fogút! Semmi….a nap nagyon hosszúnak igérkezett… Feldobván az egyhangúságot, különböző töltényekkel kísérleteztem, hátha beteljesednek végre álmaim, s végre magamhoz szoríthatom Ő-t! A siker érdekében fegyverem karácsonyi dísszel felvértezett lőszerrel töltöttem meg. Hosszas vaktában lövöldözés vette kezdetét, de éreztem, ha ez nem, más sem hozhat sikert! És igen…imáim meghallgatásra találtak!

Hatalmas gellert kapott a lövedékem!

Egy nagy termetű 700 fogú volt az, mely okán gondolatban már emberáldozatot kívántam bemutatni az isteneknek! A vad lelkét többször is elraboltuk egy ördögi masinával, melynek reinkarnációi alant vizuális mementóként meredeznek. Örömöm felhőtlen volt, bár ez talán nem mindenki számára érzékelhető -a képek alapján-, mégis gondolatban már a következő harcomra koncentráltam. A szörny, melyet ilyen könnyedén megvezettem, elégedetten csusszant vissza éltető elemébe, miután „könnyes” búcsút vettünk tőle. Az ezt követő időszakra már nem is nagyon emlékszem, az elégedettség rózsaszín köde lebegett arcomon. Az bizonyos, hogy könnyedén azonosultam az élcelődés céltáblája szereppel, miközben lovainkat biztos kézzel irányítottam hazafelé.

Írta: Loaf Face és Pussy Magnet.

Gyer ide

Add hát ide a farkad

Hónaljcsuka

Hmmm....

Cipóarc belül vigyorog

Tső

Fúl gagyi!

2009-11-23T11:43:00.000+01:00

Nemrég megadta magát a gumi gatyám, amiben eddig belliztem. Nagy előnye volt, hogy fel tudtam rá szuszakolni a CORA-s békatalpat. Viszont a szuszogós gázló bakijára már nem ment fel. A hétvégén fogtam magam és levágtam a gumi gatyáról a csizmát, és azt húztam a szuszogós mellesre. Így már újra harcra kész voltam. Vasárnap ki is próbáltam hogyan működik az új combo. A Keleti-fcs. vize elég zavarosnak tűnt így egy nagyon attraktív TESCO legyet raktam fel. Hamar jött is az első csuka, ami igen kicsi volt. Az idő múlásával egyre nőtt a fogott csukák mérete de sajnos csak elhanyagolható mértékben. A nyerő taktika a lassú bevontatás volt rövid, hirtelen rántásokkal. A napot 5 csukával zártam és az új combo is jól működött.

Helyszín

Arcban

Nevezzük átlagnak

TESCO légy

Gagyi Gír

GÜLÜ Mark II

2009-11-17T07:48:00.001+01:00

6/0-ás Ad Swier horgon

GÜLÜ

2009-11-04T20:55:00.002+01:00

Internetes vásárlás buktatóinak egyik jó példája a fenti légy. Sikerült ugyanis igazán BIG szemeket rendelnem. Mikor megláttam őket, az én szemeim is hasonló méretűre kerekedtek és joggal merült fel bennem a kérdés: „Mi a hónaljmankós …..-t fogok én ezekből kötni”. Sok fejvakargatás után megszületett az első tanulmánylégy a GÜLÜ Mark I. Pedig már majdnem a homlokomra ragasztottam mindet.

ZonkArt

2009-11-02T11:01:00.000+01:00

Nagy légy, nagy csuka? Hátha...!

2009-10-29T21:35:00.000+01:00

22 cenya

Másfélmillió dobás a Sárréten

2009-10-25T14:18:00.002+01:00

Ki ez a srác?

Szép

Az első, balinsztrímerre

Kapocs félig kinyílva

Kapocs kinyílt.

Easy Snap fogta csuka

Koncentrátor

Másfélmilliomodik dobás

Vége!

B. B. Slinky-k

2009-10-20T19:48:00.002+02:00

Horog: MUSTAD C 70 SD (3/0)

Test: H2O Slinky Fibre

Cérna: DANVILLE'S Monofilament Fine 0.006

Szem: öntapadós 6mm

Fej: 5 perces EPOXY

Nem volt nagy, de a színei ecsém... :-)

2009-10-10T22:14:00.000+02:00

Ugyi?

Hamis EP-k.

2009-10-06T19:21:00.003+02:00

Pontyozó húk + snasze polár fibre. A szem viszont oridzsi. (Egy kanizsai kamionsöfőrtől kaptam.)

RACE

2009-09-26T23:15:00.000+02:00

A mesterséges hangya egy pompás csali.

Hal.

Begyűrte. :(

Pit-Stop

Kora őszi csukák.

2009-09-21T09:22:00.004+02:00

Vasárnap hajnalban elkezdett csipogni a telefonom. Mi a béka? Felpattantam az ágyból és kinyomtam. Ekkor eszméltem, hogy azért volt az ébresztő, mert hajnalban csukázni akartam menni. Áhhá! Fél hét körül, már a helyszínen voltam (továbbiakban a "tó"). Régen voltam már a tavon, így a töltésen zötyögve vizslattam a nádrengeteget szabad vízterület reményében. Hamar kiderült, nagyon kevés víz van a tóban, még a tápcsatorna is csont száraz volt. Meglátván az első vízfelületet meg is álltam és bementem. A víz térdes és tökös közt váltakozott.

A tó.

A hínármező a felszín alatt 5-10 centivel kezdődött, így csak felszíni csalik jöhettek szóba. Kezdésnek felraktam egy új kötésű diver-t. Hamar kiderült, hogy mono lúp bokorugrója ellenére sem az igazi, mert ezzel is le-leakadtam, ezért egy poppert raktam fel. A popper már szépen eljött mindenütt. A tó nyugodt felszínét lágy ködfátyol borította, néha egy-egy kárászraj megugrása jelezte, hogy van benne élet. Közel 2 órája keresgéltem a csukákat eredmény nélkül. Már azon gondolkodtam, hogy feladom. A nap kezdett egyre magasabban járni, és kezdte átsütni a vizet és a szél is elkezdte borzolni a felszínt. Úgy döntöttem maradok még. Egyik sekély térdes résznél ballagtam mikor valami megriadt előttem. Ez bíztatólag hatott rám. Eldobtam a legyemet amennyire, csak tudtam. Mikor vízre ért valami megmozdult mellette. Belehúztam és már rá is vetette magát az első. Nem volt nagy de nagyon örültem neki.

Az első.

Ezen a részen sikerül még egy hasonló méretűt becsapnom.

A második.

Továbbiakban találkoztam egy apró jószággal, aki vagy 7-8 alkalommal is megkóstolta a poppert de csak tisztes távolból hergeltük egymást. Az árnyékboksz után tovább álltam. Odébb találtam egy kis öblöcskét a nádasban. Láttam a medret előtte, nem sok hínár tarkította. Megdobtam. Kifli toló, majd heveny ráfogás. Akasztás után heves tekergőzés a sekélyben. Ez a jószág már szebb volt, 60-70cm körüli. Lehet túl erőszakosan bántam vele, így pár méter után leakadt. Próbáltam újra kapásra bírni, de már nem volt hajlandó szóba állni velem. Nem is akartam már többet a mai naptól és elégedetten hazamentem.

Patak, ásvány, vár.

2009-09-15T10:01:00.004+02:00

A hétvégén egy rövid kiruccanáson voltunk a családdal. Fellátogattunk a Zemplénbe egészen pontosan Erdőhorvátiban szálltunk meg. A szállás egyik pozitív tulajdonsága volt, hogy a telek végében folyt a Tolcsva-patak.

Tolcsva-patak.

A szállásra megérkezvén gyors kipakolás után kapásból a patakhoz osontunk Lackóval. Láttunk is 5-6 araszos domit a kövek közt cikázni. Én a botért siettem, Lackó meg a gumicsizmáért. Én egy 16-os cdc kérésszel kezdtem el hergelni a kis domikat, Lackó meg egyszerűen besétált közéjük és heves ásványkutatásba kezdett. Ezt természetesen Eszti sem tűrhette tétlenül így ő is gumicsizmát húzott és bevaracskolt a patakba.

A patakban.

Én ekkor már rég letettem a legyem eregetéséről. Patakkurkászás után meglátogattuk a helyi ásványos nénit, akit megszabadítottunk pár kövecskéjétől és a kerti kapájától, majd tanácsára felmentünk a szőlősbe és ott eredtünk az ásványok nyomába, melynek eredményeként negyed köbméter jáspissal gazdagabban térünk haza. Este a házigazda áthozott egy programfüzetet, amiben meglepve láttam, hogy másnap lesz Pálházán a III. ZEMPLÉNI PISZTRÁNG NAP. Ennek fényében meg volt a másnapi túránk egyik állomása. Reggel útnak is eredtünk. Először megnéztük a regéci várat. Itt a vár felé vezető út durva hegyi szakaszra váltott, amit félúton jobbnak láttuk félbehagyni, és gyalogosra váltani. Hegynek felfele beelőzött minket a Vár ura egy platós UAZ-al, így ő nyert és fent várt, hogy kiadja az aznapi első belépőket. A várban bolyongva Esztike panaszosan mondta, hogy nincs meg a cumija.

Itt még meg volt!

Szerencsére a mindenre odafigyelő várkapitány megtalálta, amiért cserébe nyomtunk egy szignót a vendégkönyvbe.

A regéci vár.

Regéc után Telkibánya következett, ahol betértünk a múzeumba. Itt Lackó elővette az elesett ásványravágyó ártatlan nézését, ami megenyhítette a bazalt szívű múzeum gondnokot és gyorsan megtömte Lackó markát pár ásvánnyal. Utunk következő állomása Pálháza volt. Itt három sültpisztrángnyi tombola fejében belépése jogosítottuk magunkat a pisztráng napra.

Pisztrángnapi sokadalom.

Délelőtt volt a horgászverseny, amiről már lemaradtunk, viszont volt egy ingyenes ugráló vár, ami felejthetetlen élményekhez juttatott minket és a gyerekeket. Közel háromnegyed órás halálcsúszkálás után le kellett feszegetni a srácokat az ugrálóról, ami nem volt egyszerű.

A pálházi (ugráló)vár.

Sajnos a kisvasútra sokat kellett várni, így azt kihagytuk pedig felajánlottam időhúzó programnak a Bózsva megtekintését, ami nem nyert tetszést. Pálházáról visszafelé a Tolcsva-patak mellett kiszúrtam egy kis ligetes pihenőt, ahova erős jobbossal bevágódtam, mondván ránézek a patakra. Rá is néztem és szemem elé tárult pár jól dobható rész. Ugrás a botért. Sikerült is két kis domit kivarázsolnom a patakból, mikor Esztike vizesebb lett a kelleténél, így peca befejez és irány haza.

A Bodrog.

Harmadnap elhagytuk a szállást és hazafelé megálltunk Tokajban egy sétahajókázásra (lélekben vadul dobáltam a Bodrog bedőlt fáinak tövét egy citromgurglival), majd Nyíregyházán betértünk az éppen akkor zajló nemzetközi ásványbörzére. Mondanom se kell, hogy Lackó ismét begyűjtött pár páratlan ásványt. Nézni, tudni kell!

ÚJRATÖLTVE!

2009-09-08T12:05:00.000+02:00

FELTÖLTÉS ALATT!!

2009-03-12T10:22:00.001+01:00

A blog sajna önszabotázs áldozata lett, így a képek, huss eltűntek. Az újratöltés várható időpontjáról nem tudok nyilatkozni. „Majd egyszer, vagy soha.”

Szinva Party!

2009-03-01T12:54:00.007+01:00

Kész átverés! Pinyónak adta ki magát a szélhámos szaibling.

A Szinva maga.

Sanyi vallat.

Sanyi újra vallat.

Sanyi újra vallat 2.

Titok plész.

Egy szinvai lakos.

Igazolványkép.

Tesó.

Goldhed.

Csendélet.

Kedvcsináló!

2009-02-05T10:29:00.005+01:00

Így csípi le egy domi _sanya legendás nyócas paráját a Kállón.

(2008.06.29.)

Télűző peca!

2009-02-01T18:59:00.011+01:00

Sebes-Körös

Jön-jön...

Az idei első.

Nedves az arcban.

Pubi in eksön.

Pubi in eksön II.

Kathi's Guerilla Pike

2008-12-30T15:49:00.016+01:00

Egyik téli éjszakán úgy döntöttem írok egy levelet a télapónak és kérek tőle egy tökéletes csuka legyet. DE!!! Az alábbi kikötéseim voltak a léggyel szemben. Éspedig legyen benne zonker, ne akadjon el sehol, de ha ráfog a csuka, akkor bizony akadjon. Meg is kaptam a télapótól ezt a legyet egy gondolat formájában.

A légy egyik fontos építő eleme a Texas Cut Zonker ez egy kb. 1cm széles zonker csík. Nagyon jól mozog és kellően, vaskos képet mutat a vízben. Sajnos rengeteg vizet szív magába, így 9-es cucc alatt nem igazán érdemes vele próbálkozni. A zonker ugye úgy áll be a vízben, hogy a szőrős fele van felül ezért fordítva kötöttem fel a horogra és így súlyozás nélkül is háton fog úszni a légy. Ezt úgy oldottam meg, hogy a zonkert átszúrtam a horoggal és máris háton úszik , sőt magától gerince vágódik, amit a filmecskében is láthatunk. Ez a háton úszás egyik alapfeltétele, annak hogy ne akadjon el a fenéken. Igen ám de ott vannak a vízközt lévő akadók. Ezek ellen szolgál a horog hegyét elfedve bekötött Bucktail. Direkt nem akartam a horog hegyét más módszerrel elfedni, mint pl. mono szál bekötésével, mert így biztos jobban akad a légy még akkor is, ha éppen csak ráfog a csuka. A fejen öntapadós szemek vannak, epoxy gyantával beborítva. A légy hossza 12-15cm.

Köci Télapó!

Ezentúl a neve legyen "Kathi's Guerilla Pike"

Hozzávalók

A rafkós háton zonker felkötése, felszúrása

Variációk egy témára

Így müx.

Hátonúszó barátom.

2008-12-11T21:50:00.003+01:00

Horog: TMC 8089 12-es, Bendback-re hajlítva.
Cérna: UNI-Nylon 210 Denier, Fekete.
Test: Goat's hair, Fehér.
Has: Piros nyuszi.
Hát: Super polar fibre, Charteruse.
Szem: Prismatic 3D Eyes - Glo in The Dark, 6mm.
Fej: epoxy

Hol a határ?

2008-12-10T16:46:00.017+01:00

Fontos kérdés ez. Talán ez korunk igazi kérdése, hiszen kit érdekel már, mi az élet értelme, létezik-e a Mikulás vagy hogy miért kék az ég? Fontos mozgató ereje ez a kérdés a pecának is, feszegeti a határokat, ki hogyan tudja. A hazai bátrak márnára, harcsára, hovatovább gébre törnek, a messzejárók payarára, a hedonisták meg a fehér homok felett suhanó csonthalakra, dorádókra. De miért is állunk meg a halak osztályának rendszertani határánál oly bátortalanul tipegve? Szóval ismét felteszem: hol a határ? Na de minek a határa? A legyezés hazai lehetőségeié vagy a valóságé? Segíthet ezt eldönteni, hogy témánk egy ragyogó napsütéses, december eleji, színjózan nap eseményeinek sora. Az esetleges torzulások, melyek valószínűtlenséget sugallnak, feltehetőleg az agyi ingerületvezetésben a hideg hatására bekövetkezett, szupravezetéshez hasonlatos jelenség eredményei, melyek megtréfálják nem csak a percepciót, de az ítélőképességet is…

Ragyogó idő, kiváló víz nyárra is, no meg egy nyargaló kutya

Sokat hallottam már, hogy a süllyedő zsinór új lehetőségeket nyit meg az ember előtt. Így aztán magam is beszereztem egy Venom Lead Core „Nyeletlenfejsze” típusú zsinórt, mellyel szándékaim szerint kecsegére fogok nimfázni a Dráván és menyhalra sztrímerezni a Dunán, ha az élet is úgy akarja. Előbb azonban eljött a december és egy szép napon a Duna felé vitt utam. Dolgom végeztével elindultam körülnézni, hogy felderítsem a következő nyárra a balinos terepeket a bátai partok kövezésinél. Magammal vittem persze most is egy motyót, inkább tesztelés, mint reményteli horgászat szándékával, a CTS Quartz üvegszálas blankra épített, elméletileg 5-ös, saját építésű Pete Martell Speciál típusú botomat, két WF 6-os kanóccal, egy úszóval és a nyeletlen fejszével. Némi dobálás után az úszóval megállapítottam, hogy még így sincs nagyon leterhelve a bot, 7-est azért meg mégse tennék rá, szóval marad mittoménhányas a beosztása és jó lesz reá a tavalyi WF5, majd felbiggyesztettem az iszonyúan süllyedő ólommagos zsineget. A parton, kövezéseken, a párhuzamkövezések főág felőli oldalán mászkálva ilyen-olyan sztrímerekkel, nimfákkal próbálkoztam, csak hogy történhessen valami.

A varázsbot névadója, Pete Martell, horgászni indul és Laura Palmert talál (minő párhuzam, akár kagyló is lehetett volna…)

Mintegy bocsánatot kérve azoktól, akik már épp az olvasás félbehagyásán gondolkoznak, jelzem, hogy bajai 220 cm volt a vízállás és ha 20 ºC-kal magasabb lett volna a hőmérséklet, jó kis dunai lapálypeca kerekedhetett volna, szóval érdemes meglátogatni a partszakaszt balinos időkben.

Egy szépen kötött és jól vezetett boobynak még egy kagyló sem tud ellenállni

Egy idő után a kövezések mögött kialakuló mélyebb és alig mozgó vizek felé fordítottam figyelmemet és horgásztam az egyre mélyebb vízrétegeket. És egyszer megtörtént a csoda. Egy határozott koppintást éreztem. A módszert kissé variálva, pár légycsere után kiderült, hogy a lényeg a fenéken vezetett légy, a minta gyakorlatilag nem számít. Joggal merülhetne fel a kérdés, hogy miért ne lehetett volna a kövezés a tettes, de egyrészt nem voltak kövek, másrészt egyszer sem fogtam akadót. Aztán a nem túl sokadik kapás után elnehezedett a bot és mintha valami kissé jobbra-balra próbált is volna megindulni a cuccal. Ahogy a felszín felé emeltem a cájgot, lassan láthatóvá vált a víz alatt egy arasznyi árny, közvetlenül a tavalyi flájszvepp mesterien megkötött, Kyle-féle boobyja mögött. A bizonytalanság nem tartott sokáig, mert a fogás nem tanúsított komoly ellenállást, hamar partközelbe húztam. És igen! Egy kagyló. Meglepődtem persze, de nem mondanám, hogy elszontyolodtam. Inkább felvillanyozott a lehetőség, hogy kagylóra is lehetséges legyezni, azonnal elővettem a mindig magamnál hordott morfondírt és a módszer tökéletesítésére koncentráltam. A zsákmányt kiemelve megállapítottam, hogy a horog nem annyira beakadva, mint inkább a reflexből becsukódó két félteknő közé csippentve ül, ez azonban elegendő volt arra, hogy óvatosan magamhoz húzzam. Arra a megállapításra jutottam, hogy ha jól vezetem a megfelelő méretű, jól csippenthető legyet, további fogás várható. Előkerestem dobozomból egy korábban eredménytelen, súlyozását tekintve megfelelőnek ítélt wooly bugger szerű dolgot és azt kötöttem fel. Az elkövetkező pár percben volt néhány utánafordulásom és rávágásom, de semmi komoly eredmény. Aztán optimalizáltam a módszert és gyors egymásutánban két gyönyörű példányt sikerült kiemelnem. A fenntartható horgászat jegyében, megelégedve gondoltam, hogy lassan indulhatok, sikeres nap volt ez a mai, amikor a sors újabb ajándékkal lepett meg. Míg épp az imént léptem át a gerincesek és puhatestűek közötti, már-már tabunak tűnő határt, most újabb forradalmi áttörés következett. Sikerült kézhez terelnem egy igazán szép fehérnyár hajtást is. Ezek után nem maradt más hátra, mint hazamenni és elégedetten hátradőlni a hintaszékben, a rövid, de eseménydús decemberi peca emlékeinek zamatát ízlelgetve.

Fontos a megfelelő méretű légy, a színek pedig a mi szívükbe lopnak vidámságot

Tanácsaim kagylózni szándékozóknak:

- a lehető legsüllyedőbb zsinórt használjuk

- a légy ne legyen súlyozott, mert az gyakori elakadást eredményez, a cél finoman a fenéken csúsztatni a legyet

- keressük meg a legjobb kagylótartó helyeket (bár az egyedsűrűség mindegyik horgászmódszer és célhal/állat/növény esetén fokozza az eredményességet, tehát evidens, de itt a csalira meglehetősen lomhán mozduló áldozatról lévén szó, kifejezetten fontos tényező)
- mivel a horog általában nem akad, nyúljunk a vízbe a zsákmányért, ahogy CR esetében különben is illik, nagyobb példányok esetében persze használhatunk kisebb szákot is

- kössünk szép legyeket, tiszteljük meg ezzel is zsákmányunkat.

Zsákmány és felszerelés, klasszikus beállítás.

Kiváló kagylótartó hely.

És természetesen ne feledjük: Kagylózni jó!

Írta.: Márkus (mand) András

Egy.

2008-11-22T15:41:00.005+01:00

Keleti-főcsatorna.

Megvan.

A kapocs tartja csak.

Az egyetlen.

Békaember.

Bót.

Hortobágyi pisztráng túra.

2008-11-15T11:23:00.006+01:00

Hétvégén a családdal leugrottunk az Ohati tavakhoz. Itt van egy kis telelelő medence, amiben szivárványos pisztrángra lehet horgászni. Gondoltam Lackó fiamnak jó kis mulattság lesz. A túra előtt tanultunk dobni, kötöttünk közösen pár legyet. A tóhoz megérkezve már ott volt két srác, akik éppen a pisztrángokat próbálták „becserkészni”. Tőlük tudtuk meg hogy nagyon óvatosak a halak. Na majd mi jól túljárunk azokon az „óvatos” halakon. A túra előtti dobásleckék kevésnek bizonyultak így én dobtam be Lackónak, ő pedig stripping-elt. Elsőnek egy streamer-t raktunk fel. Nem is vártunk sokat az első kapásra. Aztán láttam egy szedést. Így felraktam egy szárazlegyet. Kidobtam a tuti helyre, majd Lackó kezébe nyomtam a botot és vártunk. Gluggy!!! Le is verte az „óvatos” szivárványos a parashute red tag-et. Lackónak igazán jó kis küzdelem volt a félkilós pisztrángok parthoz terelése. Továbbiakban fogtunk még pár pisztrángot, amiket a peca végén szépen kizsigereltünk. Ez a peca nem a C&R jegyében telt. Hazafelé beugrottunk még a hortobágyi állatparkba és megnéztük a kilneclyukút. Jó kis hétvége volt.

http://www.hhgrt.hu/news/33&news_id=122&kep=2/

Cast.

Lackó türemesen várja, hogy a legye a megfelelő mélységet elérje.

Lackó munkában, Eszti figyel.

Bot akcióban. Én meg azt várom, mikor robban szét a blank.

Horogszabadítás.

Szakszerű fogás demonstrálva.

Szivárványos.

Póz.

A zsákmány.

Eszter fővezér-kapitány. Halálba küldi hű alatvalóit.

Neked fiam megkegyelmezem.

MÚVÍZ!

Nagy légy, kis csuka.

2008-10-26T18:49:00.005+01:00

Nagy polár streamer. Még a 10-es cuccnak is feladja a leckét ha megszívja magát vizzel.

Avatás!

2008-10-24T00:30:00.003+02:00

A cájg avatásra kész.

Felavatva. :D

BIG GUN

2008-10-22T08:17:00.006+02:00

Temple Fork Outfitters TiCrX 10wt. 9'0" 4pc

Gyereksarok.

2008-10-22T08:09:00.004+02:00

Esztike nagy fogása.

Apa mikor fogsz már valamit?

Na végre!

Az igazi zsákmány. Cipő le, zokni le, vízbe be. De meg lett!

Kezdődik!

2008-10-04T19:59:00.003+02:00

Kálló

2008-09-28T19:44:00.001+02:00

Jász!

Én és a Jász.

Nyár.

2008-08-04T20:23:00.001+02:00

Tour de Sebes.

2008-05-25T10:18:00.005+02:00

Kiskacsa és Robi.

Sanya és a Sebes.

A jóságos Bratka-patak.

Bratkai átlag sebes.

Pityu és a nimfa.

Sanya cserkel.

Sanya egy pityu boldog tulajdonosa.

Fekete stone-ra.

Az eső előhozta őket.

Brrr... Ez bizony az aminek látszik.

Mezőtelegdi alsó tó.

A zsilip.

Zsilipkamra :(

Vidra invázió!

2008-04-24T10:02:00.002+02:00

Ma este kimentünk Pisti haverommal a Keleti-re bellizni. Szürkületben már kinn voltunk a vízparton. A helyhez közeledve a kocsi ablakából figyeltük a vizet. Sok tolót, fordulást láttunk a tükör vízen. Mondom is Pistinek, hogy ma este fognunk kell. Izgatottan beszereltünk, majd vízre szálltunk. Pistinek második dobására már volt is jelentkező. Sajna csak egy kopi volt. Minden idegszálammal koncentrálva karcolom a felszínt a legyemmel. Teltek a percek de semmi. Ez éjszaka csendes volt a víztükör nyugodt. Egyszer egy velőtrázó ordítás törte meg az idillt. Mi az? Kérdem Pistit. Basszus! Valami megfogta a lábam!!! Megvitatjuk a dolgot és, arra jutottunk, hogy biztos vidra volt. Rengeteg vidrát láttunk eddig a keletin. Most is lehetett látni, hogy itt vannak, több helyen tolták a vizet és csörtettek a nádban. Na az eset után már nem voltam teljesen nyugodt. De nem adtuk fel, és tovább horgásztunk. Egyszer mintha valami mozdult volna mögöttem. Odafordulok és ekkor tőlem másfél méterre, felrobban a víz. Pfúúú. Vidra koma jól rám hozta a frászt. Egy biztos nem unatkozunk. De mivel már éjfél felé jár és még egy árva kapásom se volt, mondom Pistinek, hogy szerintem mehetünk haza. Nem is kell nagyon győzködni. Szépen ki is evickéltünk és hazametünk.

Jókor, jó időben, jó helyen. (Lucky Boys)

2008-04-20T09:52:00.003+02:00

Sanya barátom leugrott hozzám, egy kis laza pecára.

A Nap "egyetlen" domija. (Sanya is fogott azé 1-et.)

Sanya és a jégevő Kiskacsa

Ezt hozta Sanya.

Tanúlság: "Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, de Sándor magában csak jeget."

Így látta Sanya.

http://mulegyezes.blogspot.com/2008/04/tripla.html

Pupa és a Balin (képriport)

2008-04-13T07:48:00.001+02:00

Pupa és a Balin.

Balin és a March Brown.

Kíméletes horogszabadítás.

Visszahelyezés.

A hírhozó!

2008-04-12T11:10:00.001+02:00

Ma egész nap esett az eső de az égiek éjszakára elzárták a csapot. Ezen felbuzdulva ki is mentem a Kállóra. Kiérve szélcsend és borult égbolt várt. Eleinte streamerrel kezdetem el dobálni. Kis idő múlva rablást hallok a partszélben. Fölé állok a rablásnak és dobálni kezdem a helyet. Semmi. Majd ismét rablás ugyanott. Poppere váltok. Kidobok a part mellé, majd belerántok a popperbe. Nyomban rá is nyúl valami. Sajnos nem akad. Ez az első éjszakám idén, amin már volt kapásom. Úgy 9:30 körül ismét odaver valami a poppernek. Ez viszont már megakad. Végre! Nagyon vártam már ezt a pillanatot. Igen jól küzd a jószág. De hamar magamhoz terelem. Fejlámpám fényénél látom, hogy egy balin. Kiemelve a halat tudom, hogy a mai nappal megkezdődött az, amire vártam. Ismét élni kezd az éjszaka.

A hírhozó balint annak rendje és módja szerint szabadjára engedem, majd teljes elégedettséggel horgászom tovább. Mikor is az égiek, ismét megnyitották a csapot. Én pedig ezen felbuzdulva, jól haza is mentem.

Berettyó-Kálló-Berettyó-Kálló-Haza.

2008-03-31T07:33:00.010+02:00

Vasárnap megcsörgettem Kiskacsát nem megyünk-e ki délután horgászni. Természetesen „Hogynemá” volt a válasz. Először megnéztük a Berettyót, de nagy és zavaros volt. Dobtunk azért párat, majd átmentünk a Kálló-ra, ami kicsi és zavaros volt. Itt minden zavaros csak a méret változik. :) A Kállón viszont már volt három-négy lekövetésem de semmi több. Így átmentünk a Berettyó egy másik szakaszára. Talán tisztult, azóta valamit. :) Itt egy kiöntésen próbáltunk szerencsét, ami dobásgyakorlásba csapott át. Mikor meguntunk a sexylúpokat visszamentünk megint a Kállóra. Kiskacsa felment a zsilip alatti zubogóhoz én meg lentebb kezdtem el vezetgetni a streameremet. Egyszer csak csörög a mobilom. Kiskacsa hív. Mondja, hogy fogott egy süllőt. Megyek, megnézem és készítek pár fotót a sütyiről.

Kiskacsa és a sütyi

Majd Pecát folyat tovább. Most meg fütyül az én kedves barátom. Megint akasztott valamit. Megyek is felé, had lássam mit sikerült fognia. Félúton látom, hogy a 8-as bot igen komolyan dolgozik. Jobban is szedem ettől a lábam. Odaérek és megörökítem a heroikus küzdelmet.

Itt még meg volt

Türelmetlenül várom, hogy megmutassa magát a szörny. Kiskacsa tartja a halat a bot spicce, pedig tisztelettudóan bólogat. De csak nem akar feljönni. Egyszer csak „pajng…” és a mélyből valami iszonyatos erővel áttöri a víztükröt és az, ég felé tör. Na ez volt Kiskacsa legye. Basszus!!! Kiakadt.

Konec!

Mikulás peca (2007.12.06.)

2008-03-27T07:23:00.006+01:00

Mikulás napján horgászni indultunk Zoli barátommal. Konkrét elképzelésünk nem volt, hogy hova menjünk, csak úgy nekivágtunk. Elsőnek a Kis-Köröst vettük célba. De az odavezető utat egy lezárt sorompó állta el. De mi nem estünk kétségbe és egy közeli kis csatornára mentünk át, a Kék-Kállóra. A helyszínre érve egy tiszta, átlátható vizű kis csatorna várt minket.

A pálya.

Meglepő módon minden noszogatás nélkül önállóan összeraktuk botjainkat és beöltöztünk legyezőhorgásznak. A szimpatikusabbnak tűnő partoldalon indultunk el a folyásiránnyal szembe. Mivel így nehezebben vesznek észre a halak. Ebben az esetben viszont felfelé kellett dobálni, ha tartani akartuk magunkat ahhoz, hogy észrevétlenek maradjunk. Ám a csatorna a szokottnál gyorsabban folyt és a streamer-t így nehézkes volt jó tempóban vezetni. Nem is akartak jönni azok a várva-várt kapások. Így stratégiát váltottunk. Azaz fentebb gyalogoltunk és fentről-lefelé kezdünk el dobálni. Igaz így már könnyebben észrevehettek a halak, de ezt a hátrányunkat a dobástávolság növelésével próbáltuk kompenzálni. Így viszont már a műlegyet jobban lehetett táncoltatni. Első pár dobás meg is nyugtatott a-felől, hogy ez a jó stratégia. A kis csatorna közepén tisztán láttam, ahogy pulzálva jön felém a streamer-em, amit egy kis csuka nyomban el is mart.

Az első!

Lentebb mentem pár méterrel és újra dobtam. Ismét megvillant egy kiflibe hajló test de nem akadt. Semmi gond. Újra oda fog verni mondtam magamban. És nekem lett igazam. Most egy kicsivel tovább megvolt de megint lemaradt. Tovább dobáltam rá de már nem akart újra támadni. Erre bevettem a Kathi féle svéd-csavart. LÉGYCSERE! Felraktam egy árnyalatban teljesen elütő legyet. Második-harmadik bevonatatásra be is dőlt a csukakoma a cselnek.

A második csuka, ami egy fekete-piros streamer-re csábult el.

A nap további része kellemes horgászattal teli napsütéses téli délutánként telt melyet még további 4 csuka is gazdagított.

A nap utolsó hala.

Egy idő után azt vettem észre, hogy dobásaim egyre pontatlanabbak, egyre több gubanc felé görnyedek, egyre jobban hasogat a hátam és ráadásul már jó ideje nincs kapásom se. Ilyenkor erőt vesz magán az ember, és azt mondja magának „Elég volt! Menj haza”. Így is történt. Nagyon elégedett voltam a nappal ez egy jó peca volt!

A jó csukás víz ismérve, hogy még a partján is csukába botlik az ember.

Összesen csak két legyet vesztettem és egyiket se csuka vitt el. Ez nagy szó. Egyik legyem Zoli haver legyes dobozában landolt a másik meg a Kálló fenekén, mert a kapocs kinyílt és szabadjára engedte az utolsó fogós streamer-emet.

A nap hőse.

Végezetül címszavakban és szigorúan márkanevek nélkül az általam használt felszerelés építőkövei.:

Bot: 8-as; 9láb (270cm).
Zsinór: WF-8-F
Orsó: 8-as
Dobóelőke (leader): 0,60mm monofil, 1,8 méter
Előke (tippet): 30lbs Hard Mono
Kapocs: Duo-lock
Műlégy: Poly Fibre (műszál), 2-es Bass Bug horogra kötve, csukáknak tetsző színekben.
Kiegészítő: Stripping Basket (dobó vagy zsinór kosár)
Ez egy nagyon praktikus dolog, ami a partról történő legyezést nagyban segíti. Lényege, hogy a zsinórt nem a földre fejtem le, így az nem fog beleakadni semmibe és nem is taposom és sározom össze, hanem egy kosárba szedem, ami a derekamra van felrögzítve.